Vándormutatványosok karavánja érkezik a falu mellé. Tagjai akrobaták, komédiások és egy jósnő, aki saját múltját elfelejtette ugyan, de mindenki más jövőjébe belelát. Bár a falubeli Simon megtiltja lányának, Annának, hogy a közelükbe menjen – mondván, hogy babonaságokkal bolondítják meg az embereket – édesanyja azért titokban elviszi a lányt az esti előadásra. Annát nem csak a komédiások által eljátszott romantikus történet ragadja meg, hanem egy mutatványosfiú, Boldizsár is. Bár a keményen dolgozó, falusi népek és a magukat a gondviselésre bízó vándornépek életszemlélete már első beszélgetésükben ütközik, azért mély nyomot hagynak egymásban, és vágyat arra, hogy a köztük lévő szakadékot áthidalják.

„A föld jégsapkái elolvadtak és mindent elöntött a víz. A megmaradt emberiség kisebb-nagyobb szigeteken próbál túlélni. Mánuel, a bátyám, aki a kolóniánk vezetője, pár éve egy visszatérő álomban azt látta, hogy megszűnik a kapcsolatunk a külvilággal, ezért elutazott, hogy beszerezzen mindent, amire egy ilyen helyzetben szükségünk lehet. Csak annyit hagyott meg, hogy minden éjjel működjön a világítótorony. Hamarosan megmagyarázhatatlan okokból megszűnt az elektromosság. Azóta nincs kommunikáció a többi kolóniával, és mivel elektromos szikra nélkül a robbanómotoros járművek sem működnek, nem tudjuk elhagyni a szigetet. Csak vitorlásaink vannak, de azokkal nem jutunk sehová. A készleteink fogynak, vitázunk a túlélés lehetőségein, de valójában nincs esélyünk.

A király eltűnt, amikor hajóhada szörnyű vereséget szenvedett Akitánia partjainál. A trónt király testvérhúga, Letícia régenskirálynő foglalja el, aki rendkívüli hadiadót vet ki, hogy újabb flottát építtessen és új háborút indítson. Azonban pár napon belül egy küldönc, Lídia grófnő és testőre érkezik a palotába azzal a hírrel, hogy a királyt foglyul ejtették és Akitánia uralkodója hatalmas váltságdíjat követel érte. A hadiadóból ugyan telne a váltságdíjra, de a régenskirálynő inkább magának akarja a trónt. Orvgyilkosokat küld hát a küldöncök után, hogy senkinek ne mondhassák el, hogy a királyt meg lehetett volna menteni. A gyilkosok egy kikötői kocsmában támadnak a grófnőre, de a megmaradt flotta egyik kapitánya közbelép, és hajóján kiszökteti a városból a hírvivőket.

1954. Egy New Orleans-i ház halljában színes társaság gyülekezik. Nagyon különböznek és 15 éve nem találkoztak, mégis úgy köszöntik egymást, mintha testvérek volnának. Egy közös vonásuk van: mindannyiukat Zsigmond testvér fogadta be, amikor utcagyerekként kallódtak a város nyomornegyedében. Most egyikük felolvassa Zsigmond testvér levelét, amelyben arról tájékoztatja őket, hogy a Jukatán fészigetre utazott, hogy megtérítse az ott élő Kokoma törzset.

„A Kokoma törzs azonban szeleburdi népség, és nem fogadja barátsággal a fehér embert, ezért könnyen lehet, hogy már érkezésem napján megölnek. De nem bánom. Hiszen ha meghalok, csak egy hóbortos vénembert veszít a világ. Ha viszont meghallgatják tanításaimat, akkor egy egész néppel lesz gazdagabb Isten országa.